Amikor sírunk
(Когато плачем)
Amikor Patrokloszt siratjuk
az Íliász olvasásakor,
és megrendülve nézzük
„a halál kegyetlen művét”,
(ez a verssor Kavafiszé),
aki el nem ismer semmit, nem fogad el
váltságdíjat, nem tűr halasztást,
saját kifürkészhetetlenségében rejtezik,
és mi csak nézzük, nézzük,
ahogy holtan fekszik a talajon,
mert még mindig vonzó és szép,
nemcsak az ő halálát siratjuk,
akaratlanul magunkat is elsiratjuk benne,
azt, ahogy a halál Akhilleusz nélkül talál ránk.
Pillangókisasszony
(Мадам Бътерфлай)
Rajna Kabaivanszkának
Cso-cso-szán hívása tönkretesz…
Én aztán tudom, mit jelent várni.
A szemed maga lesz a végtelen,
és a remény kegyetlen ölelésében
képtelen vagy látni bármit is.
Még hogy Pillangókisasszony…
A Cso-cso-szán megdöbbentőbb,
várakozástól, vágyakozástól ernyedezve
vagyunk a te hasonmásaid,
de nem tudjuk, hogy az érkező hajó,
és az, akit annyira várunk,
maga a vég, a teljes pusztulás,
hogy Pinkerton a halál földi helytartója!
Kellermann Ingeborgja
(Ингебор на Келерман)
Kamaszkoromban elolvastam az Ingeborgot.
Szerelem a tanyán!
Szerelem napsütötte tájakból,
felhőkből és holdfényből,
szerelmi suttogás az alkonyi fasorban,
rózsa- és hársfaillat,
meg csalogányok, ahogy szerelmes dalaikkal
fölperzselik az éjszakát!
A világ, mely a köznapokban oly összeszedett,
most nagyobb és beláthatatlanabb lett,
két szempárban a végtelen,
és maga a teljesség egyetlen csókban.
És aztán a váratlan szakítás.
„Ingeborg, warum ferlässt du mich?”
Most újraolvastam az Ingeborgot,
ugyanazokat az izgalmakat éltem át,
ugyanazt a szerelmi bánatot.
Állítólag megöregedtem,
de az érzelmek nem öregszenek,
most is a félelmetes zárlatot ismételgetem:
„Ingeborg, warum ferlässt du mich?”
Lelkemben keserű a füst,
a tanya kétszer is leégett.
CSEHY ZOLTÁN ÉS BOJKOV NIKOLAJ FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2022/8-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Végh Kata munkája alapján készült.)
Hozzászólások